Az amerikai módszer szerint a kölyökkel rögtön el kell kezdenek foglalkozni, amint megtanulta a nevét. Az elso lépés a szocializáció, a házirend megtanulása, de szinte ezzel egyidejuleg kezdodik a képzés is. Én e rendszer híve vagyok, egy elismert és eredményes osztrák vadászkutyás nézetét osztom, aki szerint a vadon élo kölykök is tanulnak megszületésüktol kezdve. Ha úgy foglalkozunk a kölyökkel, mint azt az anyja tenné, játékosan tudjuk tanítani, rávezetni dolgokra. Ráadásul mennyivel könnyebb dolgunk lesz késobb, ha a kölyök megtanul tanulni, koncentrálni, és 10-12 hónapos korában már nem azzal kell veszodnünk, hogy figyeljen ránk és mindarra, ami körülötte történik! Fegyelmezés vagy munka? A másik vitatéma, hogy melyikkel kezdjük: a fegyelmezo vagy a munka képzéssel. Ha a fegyelmezovel kezdjük, esetleg elvesszük a kölyök munkakedvét, ha a munkát eroltetjük, késobb nehéz lesz a kutyát “megfogni”, azaz kontroll alá vonni. Én magam (számos kutyás barátommal egyetemben) egyszerre foglalkozom mindkettovel. Arra kell ügyelni, hogy 8-10 hónapos koráig a kutyus igazi kölyök, nem szabad semmilyen módon kényszeríteni, egyszeruen csak nem szabad engedni, hogy hibázzon. Ezt nagyon nehéz kivitelezni: amikor a kölyökkel foglalkozunk, 100%-ig rá kell koncentrálnunk. Ha ezt valami miatt nem tudjuk megtenni, fáradtak, ingerültek, vagy türelmetlenek vagyunk, inkább a séta hosszabb és a képzés rövidebb, vagy inkább hagyjuk is ki aznapra. Egyetlen hibázás hosszú hetek munkáját döntheti romba! Ne hagyjuk hibázni a kölyköt! Ha ezt betartjuk, csak a helyes magatartásformákat tanulja meg, a rosszakra rá sem jön. Pl. a kölyöknek csak 12-14 hetes koráig dobáltam úgy apporttárgyakat, hogy szabadon kergethette azokat. Ezután eloször csak letérdeltem hozzá, átfogtam a mellkasát, és csak parancsszóra (FOGJAD CSAK) engedtem elindulni az eldobott tárgy után. Amikor már megtanult leülni, akkor leültettem, de még mindig nem pórázzal akadályoztam meg az elfutásban, hanem a mellkasánál <../images/broncojelol.jpg> <../images/broncojelol.jpg>átfogva tartottam magam mellett vagy elott. 4-4,5 hónapos kora körül a póráz segítségével leültettem és dobás elott még megerosítésképpen adtam egy ÜL parancsszót. Ha a dobás közben el akart indulni a dummy után, egy kis pórázrántással egyidejuleg meg is akadályoztam az elfutásban, vissza is ültettem, esetenként még egyszer rászóltam, hogy ÜL. Mivel soha nem rohanhatott el parancsszó nélkül (nem adtam lehetoséget a hibázásra), 6 hónapos korára már egészen stabil lett. Mégsem veszem le még róla a pórázt, hanem a végét leeresztem a földre és rátaposok, mert egy kölyöknél még bármikor feloldódhat a gátlás. Ezt csak a formális fegyelmezo tréning után fogom megtenni, amikor a stabilitás már 150%-os lesz. Ha a teljes tanulási folyamat során ezt a módszert alkalmazzuk, sok kellemetlenségtol és “vívástól” kíméljük meg magunkat. Mivel a módszerben semmilyen testi fenyítés nincs, a kölyök munkakedve semmivel sem lett kisebb, csak a kívánt keretek közé illeszkedett. Ha már korán hozzászoktatjuk ehhez a kölyköt, késobb semmiféle problémát nem fog okozni neki, hogy hatalmas lelkesedéssel, de kontroll alatt dolgozzon. Dummy vagy vad? Ez a következo, tulajdonképpen teljesen értelmetlen, vitatéma; a ’vagy’ teljesen értelmezhetetlen a két szó között. A vadászat iránt elkötelezett képzok azt mondják, hogy vadászkutya csak vaddal dolgozik, a dummyt játéknak veszi, ezért aztán vaddal kell tanítani neki a feladatokat. Már amelyik kutya ilyen! Az én Artúromnak vasalót vagy csavarkulcsot is dobálgathatok, azt csak egy kicsivel kevesebb lelkesedéssel hozza vissza, mint a kacsát. Az igazán jó apportkutya az elhozásért és a munkáért magáért dolgozik, nem pedig a vad miatt. Viszont egy kölyökkutyát, amelyikben még sokkal erosebbek a természetes ösztönök (vadászat, táplálékszerzés), kevesebb a tanult gátlás, sokkal nehezebb vaddal tanítani a helyes apportírozásra, a stabilitásra, mint dummyval. Másrészt vadászszezonon kívül szinte lehetetlen vadhoz jutni, nyáron egy nap alatt megbüdösödik a dög, a fadarabokra kötözött szárnyat illetve nyúlszort pedig minden értelmesebb kutya egy kategóriába sorolja a dummyval. Dummynak nevezzük azt az eros vászonból varrt, speciális anyaggal kitömött 200-500 gr-os zsákocskát, amivel kutyáinkat tanítjuk. Ausztriában 2000 Ft körüli áron beszerezheto bármelyik komoly kutyás boltban, de a célnak megfelelnek az itthon beszerezheto apporttárgyak is. Amit még a dummyról tudni kell lásd a képzési ööEszkzk -nél. A dummyval rendezett versenyekrol, az ún. Workingtest-ekrol is teljesen félreértelmezett történetek keringenek magyar kutyás körökben. Általában azok a vadászok terjesztik ezeket, akik még csak nem is láttak egyetlen ilyen versenyt sem. Én egy Workingtest-et (WT) végignéztem 2001 tavaszán (egy órás videofelvételt készítettem a feladatokról), számos WT-n részt vettem és csak azt mondhatom, hogy nagyon komoly és szép versenyek ezek, büszke vagyok rá, hogy mindkét kutyám szépen megoldotta a feladatokat és szép eredményeket értek el. Remek gyakorlási lehetoség a vadászszezonon kívül, és a nyugati világban komoly rangja van egy-egy WT-nek! Vadat lehet mutatni a kutyának már kis korában is, de ügyelni kell rá, hogy ne kezdje el enni, rágcsálni, széttépni, behozatni pedig akkor kezdjük el vele, amikor már elég nagy a kölyök, hogy helyesen fogja meg a vadat. Egyetlen, genetikailag megfelelo származású kutyának sem volt még problémája abból, ha egy éves kora elott nem gyakorolhatott vaddal! Mit tegyünk, ha két kutyát szeretnénk? Két kölyköt egyszerre képezni egyszeruen lehetetlenség, ha valaki napi 8 órás munkahelyen dolgozik, ezért ezt alaposan fontoljuk meg! Idosebb kutya mellé 4-5 éves kora körül érdemes kölyköt venni; ekkorra az idosebb kutya már minden fontosabb alapelemet megtanult, tulajdonképpen csak fenn kell tartanunk a képzettségi szintjét, esetleg kicsit csiszolni rajta. Ehhez egy héten egy alkalom elegendo, a többi napot pedig a kölyök képzésével tölthetjük. A képzés alatt a kölyökkel teljesen külön foglalkozzunk, de ügyeljünk arra, hogy “öreg” kutyánkat se hanyagoljuk el, nehogy lelkibeteg legyen! Én egyik nap az egyikkel, másik nap a másikkal mentem sétálni, 10-15 perc gyakorlás beiktatásával. Együtt nem engedtem soha a mezon szaladgálni oket, mert sajnos Artúrnak van egy kellemetlen szokása, nagyon messzire elszalad, és nem szerettem volna, ha ezt a kölyök megtanulja tole. Erre is nagyon ügyeljünk: a kölyök ne tanulhassa el a rossz szokásokat az idosebb kutyától! Vigyáznunk kell arra is, nehogy a kölyök jobban kötodjön a másik kutyához, mint hozzánk, mert ez késobb komoly akadály lehet a kiképzésben és a versenyzésben/vadászatban is, elveszítheti önállóságát. A komoly kiképzok többsége azt mondja, hogy ha tehetjük, válasszuk külön kutyáinkat a nap nagyobbik részében, hazaérkezésünk után következzen a séta és a képzés, majd rövid játék a két kutya között, vacsora, és újabb szétválasztás. Hétvégeken elmehetünk kirándulni más kutyásokkal, ahol kölykünk elsajátíthatja a szükséges szocializációs szabályokat idegen kutyákkal szemben. Ha megakadsz... küldd el a problémádat , megpróbálunk rá megoldást találni! Sok beszédnek sok az alja, ezért aztán csapjunk bele! Kicsit hosszabb szöveges részek következnek, ajánlom a sorrendben történo haladást, ezt úgy tehetjük meg, hogy egy-egy rész után a 'tovább >>'-ra kattintunk, illetve a focím alatt lévo lehetoségek közül választva juthatunk el a kívánt témához. Akkor tehát: AZ ELSO LÉPÉSEK A kutyatartás akkor igazán öröm mind a kutyának, mind a gazdának, ha ki tudjuk bontakoztatni mindazokat a képességeket, melyeket kutyánk genetikailag örökölt - természetesen ki mit engedhet meg magának idoben és anyagilag. Nem minden retrieverbol lesz aktívan és rendszeresen dolgozó munkakutya, de ebünk már attól jobban fogja magát érezni, ha foglalkozunk vele, sot, ez egy retrievernek egyenesen létfeltétel! <../images/pocsolya1.jpg> <../images/pocsolya1.jpg>Egyszeru házi kedvencünket is meg lehet tanítani a társas együttélés minimális szabályaira. Anélkül sétáltathatjuk az utcán, hogy az árokba rántana minket egy macska vagy egy másik kutya láttán és bátran elmehetünk vele vendégségbe, nem kell szégyenkezzünk, hogy a kutyus fékezhetetlenül rohangál a lakásban, feldönti a kis gyerekeket és mindent összepiszkít. Ez a képzés alapfoka, a szocializáció és a nevelés. A képzés az a célirányos tevékenység, amikor kutyánkat megtanítjuk mindarra, amit egy adott tevékenység során elvárunk tole (vadászat, vakvezetés, gyerekekkel végzett terápiás vagy fejleszto munka). Ez komoly, évekig tartó, nagy kitartást és következetességet igénylo feladat, mind a kiképzo személy, mind a kutya számára, de a vele járó öröm, hogy a kutyám velem dolgozik, a kommunikáció ember és az állat között kialakuló magas foka, az elért eredmények mind-mind továbblépésre inspirálnak. Nevelés, szocializáció <../images/hevereszes.jpg> <../images/hevereszes.jpg>A kiskutya képzése a szocializációval és a neveléssel kezdodik, mindjárt aznap, amikor testvéreitol elhozzuk. Feltétlenül legyen otthon saját helye, akár egy pokróc vagy egy kosár a lakásban, még jobb egy szoba-kennel (repülos szállítódoboz), amit akár utazáshoz az autóba is berakhatunk, akár az udvaron a saját kutyaháza. Ha tudunk, hozzunk el a tenyésztotol egy megszokott játékot, vagy a régi vackáról egy rongydarabot, hiszen szegényt elhozzuk a falkából, ahova eddig tartozott, egy ismeretlen, idegen helyre. A vackán soha ne bántsuk a kutyát! Amikor nem tudunk rá figyelni, legjobb a helyére parancsolni, esetleg bezárni a szoba-kennelbe, de csak azután, hogy megetettük, megitattuk és megfeleloen kiszaladgálhatta magát a szabadban. Ha nincs szoba-kennelünk, a kosarához is kiköthetjük egy pórázzal, azonban vigyázzunk, nehogy felakaszthassa magát! Ha ilyenkor vonyít, ugat, ügyet sem kell vetni rá, általában az a kutya szokik rá az ilyen hisztizésre, amelyikre ilyenkor odafigyelnek, többször rászólnak, foglalkoznak vele, esetleg a végén még el is éri, amit akart: elengedik. Ha következetesek vagyunk hamar megtanulja, hogy vannak idoszakok, amikor nyugton, egy helyben kell pihennie. Hogy kennelben tartsd-e kedvencedet vagy lakásban, itt találsz érveket: Az elso héten ne nagyon maceráljuk a kutyust, szólítsuk gyakran a nevén, hogy tanulja, hívjuk gyakran magunkhoz, legyünk vele kedvesek, kissé még elnézoek, azonban amit nem akarunk, azt ne engedjük meg neki (bokák harapdálása, nadrágszárak cincálása, macska kergetése ...). Ekkor még elegendo egy-egy keményebben kimondott NEM, miközben a kiskutyát gyengéden, de határozottan, esetleg egy-két legyintéssel eltanácsoljuk a nem kívánt tevékenységtol. Retrievert soha ne bátortalanítsunk el, ha a szájában szeretne cipelni különféle dolgokat, mert késobb okoz meglepetést, ha a képzés kezdetén nem szívesen fog apportírozni. Inkább jelöljünk ki számára egy-két dolgot, amit hurcolászhat (régi borcipo, kesztyu), és ha nem kívánt dolgot kezdene cipelgetni, egy ERESZD-del vegyük ki a szájából és cseréljük ki a neki szánt darabra TIED jelszóval. Soha ne hagyjunk elérheto közelségben szivacsot, hungarocellt, mert ezek szétrágva a bélben elakadnak és a kiskutya pusztulását okozhatják. Lehetoleg az elektromos kábeleket se hagyjuk jól látható, hozzáférheto helyen és idejekorán derítsük fel és "hatástalanítsuk" lakásunk egyéb veszélyforrásait is! Ez a szobatisztaság tanulásának idoszaka is. Könnyebb a kertben nevelkedett kiskutyákkal, akik már megtanulták, hová kell piszkítani, hogy a saját vackukat tisztán tartsák. A szobatisztaságra szoktatásnál arra ügyeljünk, hogy amint a kiskutya felébred, illetve minden étkezés után, rögtön vigyük ki a szabadba. Dicsérjük meg alaposan, amikor elvégzi kinn a dolgát! Ha véletlenül a lakásban sikerülne ez, igyekezzünk még közben elcsípni a dolgot, és rosszallásunkat kifejezve vigyük ki az ebet a kertbe, szabadba, ahol a folytatást nagyon megdicsérjük, a kutyust dolga végeztével megsimogatjuk. Legyenek ezek a dicséretek kissé túlzóak, hiszen a kutyus még nem tud a nyelvünkön, csak az eltúlzott hangsúlyokból, gesztusokból különbözteti meg helyes és helytelen cselekedeteit. Soha ne nyomkodjuk a kiskutya orrát a saját piszkába, ez nemcsak gusztustalan, de ettol nem lesz hamarabb szobatiszta a kutyus! <../images/arkapici2.jpg> <../images/arkapici2.jpg>Amint az oltásokat megkapta, vigyük gyakran sétálni, ha a nevét megtanulta, idegen környezetbe, idegen emberek, kutyák közé. A séta mindig pórázon történjen, csak olyan helyen vegyük le róla, ahol biztonságosan szaladgálhat. Séta közben megtanulja, mire szolgál a póráz, hogyan kell pórázon viselkedni. Ha húz, kis rántásokkal próbáljuk errol leszoktatni, ha lemaradozik, foleg ha leül és nem akar egy tapodtat sem tovább menni, ne húzgáljuk, inkább menjünk vissza hozzá, sok biztatással, simogatással próbáljuk meg rávenni a továbbhaladásra. Határozott, de kedves viselkedésünkkel a kiskutyát hamar meg lehet tanítani a rendes viselkedésre pórázon, ekkor a kiskutyának még nem kell szabályosan láb mellett haladnia, ez sokkal késobbi „tananyag”. Ha elengedjük a kölyköt szabadon szaladgálni, ügyeljünk, hogy ne legyen a közelben forgalmas foút, ahová kiszaladhat. Ilyen kis korban a kölyök még nagyon figyel ránk, alig megy el a lábunk mellol, próbáljuk meg ezt a figyelmet fenntartani úgy, hogy gyakran váltunk irányt séta közben anélkül, hogy szólnánk neki (de azért ne tunjünk el a szeme elol!), amikor éppen néhány méter távolságban van és ránk néz, lépjünk be egy bokor vagy fa mögé és onnan folytassuk a sétát. Érjük el, hogy a kutya figyeljen ránk, és ne nekünk kelljen rá figyelni, szólongatni, csalogatni, ha másfelé szeretnénk menni. Kifejezo testmozdulatokból a kölyök hamar megtanulja, hogy merre szándékozunk tovább haladni, és ha mindig kiszámíthatatlanok maradunk, figyelni fog, nehogy szem elol veszítsen minket. Ezt a figyelemfenntartó folyamatot el kell kezdenünk lehetoleg már akkor, amikor a kölyök hozzánk kerül, mert késobb már sokkal bátrabban eltávolodik tolünk, nehezebb lesz kialakítani a "gazdára figyelést". Szoktassuk hozzá mielobb az autózáshoz is, ennek megkönnyítéséhez itt találsz tippeket: Otthon szoktassuk hamar hozzá, hogy hol a helye a falkában. Már a kezdet kezdetén akadályozzuk meg, hogy elsoként rohanjon ki a kinyíló ajtókon, kapukon - sot, o maradjon a végére! A családi falkában az o helye az utolsó, ha ezt korán megszokja, késobb is kevesebb konfliktusunk lesz vele! Ne engedjük meg neki az asztalnál kunyerálást, parancsoljuk a helyére, mert késobb nagyon kellemetlen a már asztallapig feléro kutya, amint fejét ölünkbe téve nyálazza össze ruháinkat, esetleg alulról nyalogatja a tányért, vagy akár felnyúl az asztalra egy-egy falatért. Ehhez természetesen az is hozzátartozik, hogy az asztalról nem etetjük a kutyát! Foleg nagymamákat nehéz erre rávenni, de megéri! Nehéz téma a felugrálás, sok könyvben olvashatjuk, hogy ilyenkor lépjünk rá a kiskutya hátsó lábára, azonban ez veszélyes lehet egy 90 kilós eroteljes férfi és egy 3-5 kilós kölyökkutya viszonylatában! A gyerekek sem érzik meg pontosan, hogy hol a határ a taposásban, a kiskutyalábak pedig könnyen roppannak. A legkönnyebb módszer, hogy orránál fogva tenyerünkkel eltoljuk, késobb pedig, amikor kicsit nagyobb, egy jól irányzott mozdulattal elkaszáljuk hátsó lábait, nekem ez nagyon bevált! Játsszunk a kölyökkel sokat, amennyit csak idonk engedi! Ha késobb képezni akarjuk, az apport-gyakorlatokat már most elkezdhetjük vele, meg fogunk lepodni, mennyire partner ebben. Egy megcsomózott zoknival, bármilyen, általa is szeretett tárggyal, vagy egy úgynevezett kölyök-dummy-val elkezdhetjük akár a lakásban is a játékot. Eloször alaposan felingereljük a kölyköt, húzgáljuk elotte jobbra-balra a tárgyat, majd, amikor már majd megorül, hogy megkaparintsa, jól láthatóan eldobjuk neki. Amint megfogta, nagy lelkesedéssel, hátrálva csalogatjuk magunkhoz. Még hatásosabb módszer, ha leülünk a földre, akkor szinte magától rohan hozzánk és a dummy-val együtt a nyakunkba ugrál! Ha odaért hozzánk, a dummyval a szájában alaposan megdicsérjük, majd a szájából kivéve a tárgyat azonnal folytatjuk a játékot! Ez nagyon fontos, nehogy az maradjon meg a kis fejében, hogy ha visszaviszem a zsákmányomat, elveszik tolem és vége a játéknak! Szerencsés viszont, ha a közös játékra szánt tárgyat a legvégén elvesszük tole, nem hagyjuk ott neki rágcsálni, hurcolászni, így hamar megtanulja a munka tárgyai és az egyéb holmik közötti különbséget. Hamarosan észrevesszük, hogy mennyire örül, amikor meglátja kezünkben azt a tárgyat, ami a közös játékot ígéri neki! Ez késobb fizetodik ki nagyon, amikor világosan meg tudja majd különböztetni a rágcsálható fadarabot az apportmunkában használt tárgyaktól (dummy) illetve a vadtól (fácán, kacsa, nyúl). Soha ne játsszunk a retriever kölyökkel húzgálósdit, ez késobb, ha vadászatra szeretnénk használni, keményszájúságot okozhat, nem beszélve arról, hogy elferdítheti a kölyök éppen kibújó végleges fogait. A szocializáció, nevelés idoszakában a kiskutya megtanulja a szobatisztaságot, a nevét, hogy jöjjön, amikor hívják és nyugton maradjon, amikor nem tudnak vele foglalkozni. A következo lépés a tanulásban a kölyök-képzés, avagy kutyaovi. ALAPKÉPZÉS - ALAPELVEK <../images/munka1.jpg> <../images/munka1.jpg>A retriever munka - a fegyelmen túl - alapvetoen az alábbi tevékenységekbol áll: jelöléses elhozás, elhozás irányítással, légszimatos keresés, vonszalékmunka. A vízi munka tulajdonképpen csak nehézsége miatt képvisel önálló kategóriát. Alapelv, hogy amíg a kutya szárazföldön nem végzi tökéletesen a feladatot, ne kezdjük el azt vízben gyakorolni, mert ott nem áll módunkban korrigálni! Kevesebbet is tudunk egy kezdo kutyának segíteni a vízben, mint egy erdei-mezei munkánál. Amit ezeken az oldalakon leírunk, és amit a kiképzok mondanak, az a teljes kutyaállományhoz képest csak töredék tapasztalatokon alapul - bármilyen régen kutyázik is valaki, bármikor szembekerülhet olyan problémával, amit az adott kutyánál nem tud megoldani. Minden kutya egy külön egyéniség, ezért a gazdának meg kell tanulnia "olvasni" a kutyáját, ki kell ismernie annak egyéniségét, szokásait, gyengéit, erosségeit és ennek megfeleloen alakítania képzési módszereit, a képzés felépítését. Meg kell tanulnunk kommunikálni kutyánkkal, hogy eredményesen együttmuködhessünk. Legyünk türelmesek! A kutya nem érti meg türelmetlenségünket, ha igazságtalanul büntetjük, hónapok munkáját söpörhetjük el néhány ingerült pillanat miatt. Eloször mindig gyozodjünk meg arról, hogy a kutya érti-e, amit kérünk tole, tesz-e erofeszítést, hogy megoldja a feladatot, vagy szándékosan ellenkezik. Büntetni csak ekkor szabad, sot, ekkor kell is! A büntetés kutyától és hibától is függ. Néha elég egy határozott NEM, vagy MIT CSINÁLSZ?!, vagy egy haragos morgás (bizony, ebbol sokat értenek a kutyák, próbáljuk ki!). Máskor egy eroteljesebb pórázrántás, esetleg súlyosabb esetben legyintés vagy fenéken billentés, kölyöknek eros büntetés a nyakborénél történo megrázás-cibálás. Érzékenyebb kutyánál gyakran egy csúnya pillantás felér egy domináns kan kutya földre döntésével, sot! Vigyázzunk az érzékeny kutyákkal, mert hamar megsértodnek, és ha ezt követoen folyton engesztelni próbáljuk, hamar kihasználja gyengeségünket, és o fog zsarolni bennünket! Nagyon fontos a kutya megdicsérése, ha valamit jól csinál! A feladat végzése közben biztassuk, és a jól elvégzett feladat végén alaposan dicsérjük meg, szóval és simogatással is! Minél nehezebb a feladat, annál lelkesebben dicsérjük, akár nagy huhót is csaphatunk egy jól megoldott nehéz feladat után. Minél idosebb a kutya, annál kevesebbet dicsérgetjük, akkor a munka maga a jutalom, esetleg egy halk "Jól van"-nal, vagy "Ügyes"-sel nyugtázhatunk egy szép megoldást! A lassúbb, kevesebb kedvvel dolgozó kutyákat hangosabban és széles, nagy simogatásokkal lelkesítjük, a hevesebb vérmérsékletut halkan, nyugodt simogatással nyugtatjuk le a feladat után. Rossz feladatmegoldásnál soha nem dicsérjük meg a kutyát ("nem azt csinálta, amit kértem, de legalább visszajött"), nem is szidjuk meg utána az ebet, mert ezt nem érti, hanem a feladat megoldása közben korrigálunk. Ha olyan szerencsések vagyunk, hogy a kölyök kézbe apportíroz, soha nem akkor dicsérjük meg, amikor elvesszük tole a tárgyat, hanem amikor még fogja - nehogy azt higgye, hogy az eleresztést díjazzuk! Legyünk következetesek és határozottak. A kutya az ismétlésekbol tanul, tehát egy adott feladatra mindig ugyanazt a parancsszót és mozdulatokat használjuk, beszéljünk nagyon keveset, a parancsszavak legyenek rövidek, határozottak. Legjobb, ha veszünk egy kutyasípot, akkor esélyünk sincs rá, hogy monológokat mondjunk ebünknek, hiszen tele van a szánk... A NEM mindig nem legyen, az igen pedig igen. Ha csak egy kicsit rosszalkodik, az nem lehet enyhe NEM. A fiatal kutya csak a fekete és fehér helyzeteket érti - nem tudja kiszámolni, hogy ma hányadik ÜL-nél veszítjük el a türelmünket. Ezért aztán mindjárt az elso parancsszónál követeljük meg a végrehajtást, így nem adunk módot rá, hogy kipróbáljon bennünket. <../images/prok.jpg> <../images/prok.jpg> A képzés eredményességének négy meghatározó tényezoje a képzo tehetsége és tapasztalatai, az alkalmazott módszer, a ráfordított ido és erofeszítés, valamint a rendelkezésre álló körülmények (földrajzi környezet, rendelkezésre álló eszközök, vad, segítok). Ha valamelyikbol kevés van, a másik ketto ellensúlyozhatja bizonyos mértékig! Szerezzünk minél több tapasztalatot! Nézzük meg más kutyások képzési módszereit, olvassunk szakirodalmat, menjünk el versenyekre, ismerkedjünk meg eredményes munkakutyásokkal és beszélgessünk velük a kutyával való munkájukról, kérjünk tanácsot, ha problémánk van! A sok összegyujtött információból könnyebb kialakítani a számunkra és kutyánk számára is megfelelo módszereket, és számos trükköt tanulhatunk el! Csak azt higgyük el, amit látunk! Ha egy kutya munkája igazolni látszik gazdája módszerét, akkor azt már felvehetjük tapasztalataink közé. Aki legendákat mesél saját bombabiztos képzési módszereirol és szuper kutyáiról, de látni még egyet sem láttunk közülük munka közben, azt hallgassuk meg, és váljunk el barátságban tole... Ha valóban belefogunk kutyánk képzésébe, a családtagokat is vegyük rá, hogy segítsék munkánkat! Amit mi nem engedünk meg a kutyának, ok se tegyék, mert egyrészt aláássák tekintélyünket, másrészt a kutya nem tudja magát mihez tartani. <../images/jatek1.jpg> <../images/jatek1.jpg>A napi tréninget mindig kipihent kutyával kezdjük meg. Elotte ne játsszon órákig a gyerekekkel, más kutyákkal, mert lehet, hogy fizikailag még teljesen fitt lesz, de koncentrálni már nem fog tudni! A játékot, kimeríto túrát hagyjuk a képzés utánra. Kölyökkutyával mindig egyedül gyakoroljunk! A másik kutyát addig tegyük be az autóba, vagy ha nyugodt, fektessük el valahol, hogy ne zavarja a kölyök koncentrálását, ne szedje el elole az apportot! A napi képzési ido több rövid részbol álljon, lazító periódusokkal. Képzés elott midig engedjük meg a kutyának, hogy elvégezze a dolgát, kilazítsa magát az otthoni fekvés után (ez kb. 5-10 perc). Ezután jön az elso gyakorlási rész (5-10 perc) majd ismét 5-10 perc lazítás. Ismét 5-10 perc gyakorlás következik, majd levezeto séta. Kölyöknek, valamint meleg idoben, foleg kevéssé energikus kutyáknak, ennél kevesebb is elég, "pörgos" ebeknek és télen beiktathatunk még 5-10 percnyi gyakorlást. Váltogassuk a feladatokat, ne untassuk a kutyát fél órán keresztül ugyanazzal a gyakorlattal, mert csak egyre többet fog hibázni. Minden egyes nap képzési feladatait meg kell tervezni az elozo napok, hetek munkája alapján, és a képzés végeztével ki kell értékelni az aznapi feladatokat és azok megoldását - kutyánk hibázásait és saját melléfogásainkat (ez a nehezebb!). Ennek alapján építheto fel ill. módosítható a következo napok, hetek munkája. Fokozottan áll ez akkor, ha versenykutyát kívánunk képezni: itt csak szilárd alapokra lehet építkezni, és lassabban is lehet haladni, mint mondjuk egy vadászkutya kiképzésénél. Ha egy feladat túl nehéz a kutyának, ne eroltessük, de ne is engedjünk a követelménybol - inkább könnyítsünk a feladaton. A képzést minden alkalommal pozitív élménnyel zárjuk a kutya számára, egy olyan gyakorlattal, mely biztosan sikert hoz számára. Tartsunk egyensúlyt a képzés során! Ha az egyik típusú feladatot túl sokat gyakoroljuk, az a másik rovására megy (pl. irányítás - légszimatos keresés: az egyik teljes kontrollt, a másik önálló munkát kíván). Végül egy "mintaséta": szaladgálás, dolga-végzés (5-10 perc) irányítási gyakorlat segítovel (5-10 perc) szaladgálás, gyakori irányváltásokkal (5 perc) egyes, vagy kettos jelölés (5-10 perc) stabilitási gyakorlat segítovel (5 perc) légszimatos keresés elozoleg eldugott dummyk után - levezetésnek (5 perc) séta pórázon, "lábhoz" gyakorlatok (10 perc) levezeto séta, kontroll alatt, esetleg játék más kutyákkal. Összesen: 40-55 perc, idonktol, kedvünktol függoen, és ne feledjük, hogy ennyi közös foglalatosságra még a kertben tartott kutyáknak is szükségük van! A KÉPZÉS ESZKÖZEI íSpjelek E-collar Ma már a retriever képzés is olyan magas szinten van, hogy kis túlzással önálló szakmának vagy tudománynak is mondhatnánk, ennek megfeleloen komoly eszköz arzenál áll a profi trénerek szolgálatára. Ennek bizonysága az egyik legkomolyabb amerikai vadász-retriever internetes áruház 650 (!) oldalas on-line katalógusa. Az eszközök célja, hogy segítsék a kiképzéssel foglalkozók munkáját, hogy minél hatékonyabban tudjanak az adott feladatokra koncentrálni. Sajnos az itt leírt eszközök nagy része Magyarországon nem szerezheto be, de az elmúlt idoszakban sikerült kiépítenünk azokat a csatornákat, melyeken keresztül a legfontosabb dolgokat megszerezhettük. Póráz Síp Dummy Dummy-kilövo Teniszlabda és teniszüto Madár (élo és dög) Madárkilövo Elektromos nyakörv (E-collar) Hasznos kiegészítok: Adó-vevo (Walkie-talkie) Dummy táska Egy megfelelo pórázzal és egy-két dummy-val már el tudjuk kezdeni a kiképzést, de a folyamatos fejlodéshez szinte biztos, hogy elobb-utóbb mindenre szükségünk lesz. Nézzük sorban, melyek is ezek. Póráz <../images/leash1.jpg> <../images/leash1.jpg>Retrieverek esetében legtöbbször olyan pórázt használunk, melynek vége egy karikán átbújtatva hurkot képez, így egyben ez a nyakörv is. Ezt a pórázt már egész fiatal kortól használhatjuk, így megkíméljük magunkat a késobbi eroteljes húzástól és rángatástól. Fiatal kutyák képzésénél gyakran rajtuk szoktuk hagyni a pórázt vagy hosszú (akár 10-20 méter hosszú) vezetéket, ez esetben ne használjunk fojtónyakörvet! Kituno hosszú vezetéket készíthetünk vékony hegymászó kötélbol, ez könnyu és nehezebben gubancolódik, mint a madzag. Késobb vércsapázásnál is jól használhatjuk. Olyan helyen, ahol a póráz könnyen felakadhat (suru bozót), és vízben soha ne hagyjunk a kutyán se pórázt, se nyakörvet! Hosszú vezetéken levo kutyán a nyakörv soha ne legyen folytó! A póráz a képzés folyamán egészen vékony legyen, késobb, ha már kiképzett kutyánk van, ezt lecserélhetjük egy számunkra is kényelmesebb vastagabbra. Ha olyan kifejlett kutya képzésébe kezdünk, amelyik nagyon ‘menos’, akkor jól jöhet az egysoros lánc fojtónyakörv, de ha idoben kezdjük a foglalkozást, akkor erre nem lesz szükségünk. Síp <../images/whistle31.jpg> <../images/whistle31.jpg>Magyarországon szinte egészen napjainkig szaruból vagy muanyagból készült kétoldalú vadászkutya sípot (a képen jobb oldalon) használták, illetve használják legtöbben még most is. Ennek jellemzoje, hogy mindkét végén lehet fújni, egyik oldalán trillázó hangot ad, a másik fele pedig folytonos, magasabb hangon szól. (ezt a sípot vizsla-sípnak is nevezik) Az Angliában és Európa legtöbb országában elterjedt ACME 210 1/2 jelu síp (a képen bal oldalon) ezzel szemben csak egyoldalú, folyamatos, magas hang kiadására képes. Ezt a sípot használom én magam is, a sípjelekrol máshol részletesen lehet olvasni. Az amerikai Field Trial versenyzok többsége az un. Roy Gonia sípot használja, és bár ez is csak egy oldalas, sokkal hangosabb mint az ACME 210 1/2 jelu. Ennek oka az ottani versenyformából adódik. (errol a versenyek fejezetben olvashattok). Ez a síp ránézésre és hangra is leginkább egy futballbíró sípjához hasonlítható, de ha valaki versenyezni is akar Európában, akkor inkább ne használja ezt, mert az angol bírók köztudottan nem szeretik hangossága miatt. A sípjelekrol és azok tanításáról itt olvashatsz bovebben: Dummy <../images/dummy21.jpg> <../images/dummy21.jpg>Talán a legfontosabb eszköze a képzésnek a dummy. Ez maga az apporttárgy, mellyel az elhozásokat gyakoroljuk. Legtöbbször 500 grammos vászon dummy-t használunk, de természetesen van ennél kisebb, fiatal kutyák számára (kölyök dummy) és nagyobb is. A dummy lehet jól látható fehér, zöld vagy a kutyák számára szinte láthatatlan piros. Anyaguk többnyire eros vászon, tömítésük közepesen kemény, végükön pedig egy rövid madzag van, melynél fogva lényegesen könnyebben tudjuk akár messzire is eldobni. <../images/hallmark1.jpg> <../images/hallmark1.jpg>Sokan úgy vélekednek, hogy felesleges dummy-ra pénzt kiadni, amikor egy hasonló méretu fadarabra néhány fácántollat kötve vagy nyúlszort tekerve ugyanazt a hatást el lehet érni. Ennek némileg ellentmond az tény, melyet sok fiatal kutyánál megfigyeltek, hogy a kemény tárgyak - mint <../images/duck.jpg> <../images/duck.jpg>amilyenek a fadarabok is- rágásra késztetik a kutyát, mely különösen retrieverek esetében késobb sok problémát okozhat. A dummy úszik a vízen, így vízi apportírozásra is kiválóan alkalmas, bár gyártanak kifejezetten vízi-dummy-t is, mely puha muanyagból készül. Dummy kilövo (dummy-launcher) A dummy-launcher egy olyan szerkezet, mely .22-es lövedék berobbantásával kilövi a rúdra felhúzott kis méretu fehér vagy piros színu dummy-t. Attól függoen, hogy milyen lövedéket használunk (gyenge-közepes-eros), azt akár több mint száz méterre is kiloheti. Nagy elonye, hogy a launcher elsütésekor a lövés hangja is hallatszik és a nagy távolság segít megelozni, hogy kutyánk beálljon egy bizonyos távolságra (dobás távolság), még ha legtöbbször segíto nélkül is kell gyakorolnunk. A kilövo bírálói azt mondják, hogy nem valószeru, hogy a kilövo hangja a puskát imitálja, mert a valódi puskából nem jön ki soha a madár (mint esetünkben a dummy), amit a kutyának be kell hoznia. Ennek ellenére még nem hallottam egy olyan dummy-launcher-rel képzett kutyáról sem, amely a vadászaton csak a puskát nézte volna, várva, hogy kiessen belole a madár! Teniszlabda és teniszüto Angol képzok eloszeretettel használják ezt a praktikus és olcsó eszközt. Mivel a labda kicsi és zöld, már gyenge aljnövényzetben is komoly munka megtalálni, kiválóan fejleszti a kutya orrhasználatát, ráadásul megtanítja mélyre tartott orral keresni, hiszen a kis labdát másképp nem találja meg! Az elguruló labda pedig a csapázásra vezeti rá a kutyát. A teniszütovel egy kis rutint szerezve komoly távolságokra juttathatjuk el a labdát, így hosszú jelöléseket is tudunk gyakorolni, ha nincs is segítonk. Ráadásul, mivel a repülo teniszlabda hatalmas inger, alkalmas a stabilitás gyekorlására is - csak legyünk elég szemfülesek, hogy meg tudjuk elozni a kutya kiugrását! Ha nem vagyunk biztosak benne, inkább hagyjuk rajta a pórázt és tapossunk a végére! Sokan kifogásolják a teniszlabdában, hogy megtanítja a kutyát az üldözésre. Csak akkor, ha megengedjük neki! Ha csak parancsra indulhat el, eszébe sem fog jutni teniszlabdát hajkurászni. Ha észrevesszük, hogy kutyánk eloszeretettel rágcsálja, "pumpálja" visszahozás közben a labdát, ne használjuk túl gyakran! Madarak Bár a képzések során legtöbbször dummy-kat használunk, nem veszíthetjük szem elol, hogy végso célunk vadászkutyák képzése, akik madarakat fognak behozni. Tehát a megfelelo képzettségi szint elérésekor egyre többet kell madarakkal dolgoznunk. Ezeket sem könnyu beszerezni, mi az idosebb kutyáinkkal vadászatokra járunk madarat összeszedni, ezért a munkáért alkalmanként 3-4 fácán vagy kacsa jár. Esetleg a helyi vadásztársaságnál lehet kérni 1-2 elhullott tenyésztett madarat, ha foglalkoznak ilyesmivel. Madárkilövo (Bird Launcher) <../images/birdlaun1.jpg> <../images/birdlaun1.jpg>Ahogyan neve is mutatja, ez egy olyan szerkezet, melyben az élo vagy dög madarat el lehet helyezni, majd azt manuálisan vagy távirányítással kinyitva felrepülo madarat tudunk imitálni, ezáltal tesztelve kutyánk stabilitását vagy jelöloképességét. Természetesen a madár helyett használhatunk dummy-t is, melyet a kioldás után a szerkezet rugóinak segítségével 6-8 méter magasra tud feldobni. A madárkilövoknek számos fajtája létezik: az egyszeru zsinórral muködtethetotol a távirányítású, több lövetuig, mely kioldás után puskalövéshez hasonló hangot is ad. Természetesen a különbség az árakban is megmutatkozik: jelenleg a madárkilövok ára 50 és 500 dollár között mozog. Elektromos nyakörv (E-collar) <../images/triton11.jpg> <../images/triton11.jpg>Sok profi tréner szerint a leghasznosabb képzési eszköz, mások szerint aki a kutyáját szereti ilyenre még csak nem is gondol. Egyes országokban tiltják a használatát, máshol a legnevesebb szaklapok ajánlják és közölnek folyamatosan írásokat pozitív hatásairól. <../images/tritoni1.jpg> <../images/tritoni1.jpg>Lehet szeretni vagy nem szeretni, egy biztos: úgy ítélkezni róla, hogy ne ismernénk pontosan muködését és használhatóságának körülményeit, felelotlenség! Ez viszont nagyobb lélegzetvételu dolog, semmint hogy pár sorban lerendezzem, így erre egy külön fejezetet szeretnék fordítani. Az elektromos nyakörvrol és annak használatáról itt olvashatsz bovebben: További hasznos kiegészítok Dummy táska Bár vannak speciális (leginkább tarisznyához hasonlító) dummy táskák, tulajdonképpen mindegy, miben visszük a dummy-kat. Az viszont, hogy táskára szükségünk lesz, szinte biztos, hiszen a képzések elorehaladtával egyre több eszközt kell magunkkal hordani. (Adó-vevo) Walkie-talkie A kutya vezetoje és a segítok között gyakran nagy távolság van, így kommunikációjuk kiváló segítoje lehet a kis adó-vevo, mely által úgy tudunk beszélgetni, hogy azzal a kutya munkáját nem zavarjuk. Különösen hasznos ez például, amikor olyan fedett helyen dolgozunk, ahol a vezeto már nem vagy nem jól látja a kutyát (pl. egy hosszú irányításos feladatnál). Az elektromos nyakörv és a kutyakiképzés együttes hallatán sokan összeráncolják homlokukat és gyakran hangot is adnak nemtetszésüknek. A vélemények idonként egészen a végletekig elmennek, hallottam már olyat is, hogy "aki a kutyáját szereti, az ilyet nem tesz rá". Természetesen nem kívánom senkire ráeroltetni véleményemet, de abban bizonyára mindannyian egyetértünk, hogy véleményezni csak olyan dolgot lehet, melyet alaposan ismerünk is. Sajnálatos módon, az ellentábor szinte kivétel nélkül olyanokból áll, akik sosem, vagy csak nagyon felületesen találkoztak még az elektromos nyakörv használatával. De honnan is származik vajon ez a gyakran megmagyarázhatatlan ellenszenv? Elsodlegesen talán magából a névbol: elektromos áramot vezetünk egy nyakörvön keresztül egy élolény testébe! Hát, ez valóban elég durván hangzik. Nem kizárt, hogy ellenérzéseinket hallott vagy látott negatív példák is erosítik: a kutya nem akart a sípra megállni, ezért a tréner rányomott egy keményet, mire szerencsétlen pára négy lábbal a levegobe ugrott hangos vonyítás kíséretében, majd ha lehet még gyorsabban próbált eliszkolni arról a helyrol, ahol a kellemetlen élményben volt része. Nem kívánom cáfolni a tényt: sajnos a legkiválóbb találmányok is szörnyuek lehetnek, ha rossz (nem hozzáérto) kezekbe kerülnek (gondoljunk csak a tudósok és a hadvezetés kapcsolatára). Mindezek ellenére furcsa, hogy némelyik ország, amely törvényben tiltja az elektromos nyakörv használatát (pl. Ausztria) oly természetesen és eloszeretettel alkalmazza a 'villánypásztort' állatai kordában tartására. Nem egyszer láttunk ilyet még a kutyakennel körül is, mely az ásást és az ugrálást hivatott megakadályozni. Ebben mi a logika? Szerintem semmi… Az elektromos nyakörv története néhány évtizedre vezetheto vissza, és az utóbbi 8-10 év hatalmas technikai fejlodést hozott az eszközök és az alkalmazott képzési módszerek terén. Ennek eredményeként elmondható, hogy ma már Amerikában a retriversportok legrangosabbjának számító Field Trial versenyek legjobbjai szinte kivétel nélkül elektromos nyakörv segítségével lettek képezve. E mellett persze az egyéb kutyasportokban is jelentos szerepet kapott, mely köszönheto azon elonyeinek, mely szinte semmilyen más módon nem utánozható. Mire való? <../images/kacsagyaksi2.jpg> <../images/kacsagyaksi2.jpg>Mielott belevágunk a téma részletezésébe, felteszek egy kérdést, amely talán segít rámutatni, hogy milyen helyzetekben kap különösen nagy jelentoséget az e-nyakörv: kutyánknak megtanítottuk szárazföldön az irányítást, és már vízbol is apportírozunk vele. Ám mit csinálunk, ha egy feladat során a vízparttól jó 50 méterre kutyánkat balra, a nyílt vízen fekvo lott kacsa felé szeretnénk irányítani, ám o a parancsot megtagadva jobbra, a nád felé kezd úszni, feltehetoen más, számára vonzó szagok hatására. Szóval mit tudunk tenni? Kiabálhatunk, sípolhatunk, de ha kutyánk rájön, hogy igazából tehetetlenek vagyunk, akkor az idok folyamán engedetlensége a vízben csak fokozódni fog, és idovel odáig juthatunk, hogy a parttól 5 méterre minden kapcsolatunk megszakad a kutyával. Ezzel szemben elektromos nyakörv használata esetén (megfelelo eloképzés után természetesen) amikor jobbra indul, adunk neki egy megállító parancsot. Ha megáll, de iránybaküldo parancsunkat ezután sem veszi fel (tehát ezzel mintegy megbizonyosodtunk, hogy szándékosan tagadja meg a már megtanult parancsot) akkor egy megfelelo erosségu elektromos stimulációt küldünk, mintegy tudatva, hogy függetlenül a távolságtól és a víztol, a 'kezünk így is elér hozzá'. Ezután megismételjük a számára már ismert irányítási parancsot, melyet szinte biztos, hogy teljesíteni fog. Kissé leegyszerusítve úgy is mondhatnánk, az elektromos nyakörv nem más, mint egy másfél kilométer hosszú, láthatatlan póráz. A képeken jól látszik, hogy a kutyák nem lógó fejjel-farokkal dolgoznak, hanem a munkára koncentrálnak és nem az áramütéstol rettegnek. Nem kérdéses, hogy a kutyakiképzés során a dicséret és a dorgálás különbözo fokozataival próbálunk elorehaladni. Az sem vitatható, hogy az idozítés kulcsfontosságú. Ám ha kutyánk 10-20 méternél messzebb van, gyakran szinte lehetetlen a hagyományos eszközökkel azon nyomban fellépni nemkívánatos cselekedeteivel szemben. Az elektromos nyakörv nem egy képzési módszer, hanem egy képzési eszköz! Vagyis ha a módszerünk nem jó, akkor a nyakörv sem fog megoldást jelenteni számunkra. Megfeleloen felépített és nagyon következetesen betartatott módszer esetén nem feltétlen szükséges az elektromos nyakörv használata, ám ekkor bizonyos feladatokra több idot kell szánnunk és el kell fogadnunk, hogy a magasszintu képzés során szembetalálkozhatunk olyan szituációkkal, ahol már nem tudjuk majd kutyánkat korrigálni. Mielott vadul elkezdenénk nyomkodni a nyakörv távirányítóján található gombokat, meg kell értenünk a nyakörvvel történo képzés mechanizmusát. Ennek lényege: Az elektromos nyakörv nem alkalmas parancsok tanítására, csak már megtanított parancsok biztosabb, gyorsabb, körülményektol mentes végrehajtatására! Az elektromos nyakörv muködése Hallottam már magyar trénertol is, amint így nyilatkozott: "ebbe a kutyába akár 220-at is vezethetnél, akkor is úgy csinálja, ahogy o akarja. Felesleges kínlódni vele, immunissá vált a nyakörvre, ráadásul pontosan tudja mikor van rajta és mikor nincs!". Hát igen, sok minden elhangzott itt, nézzük sorba melyek is ezek: Eloször is az elektromos stimuláció erossége. Nincs két egyforma ember és nincs két egyforma kutya sem. A régi nyakörveken általában nem, vagy csak minimális mértékben lehetett fokozatot állítani. Ez párosult a trénerek elméletével, mely szerint a 'menos' kutya csak azt érzi meg ha jól 'odacsapnak' neki, így rögtön feltették a legmagasabb fokozatba. A kutyák temperamentuma, menokedve és érzékenysége ám korántsem áll ilyen módon egyenes arányban. A mai modern nyakörvek (ilyet gyárt az Innotek, a Tritronics és még egy-két cég) rendkívül komoly szerkezetek. Sajnos ezek olyannyira nem elterjedtek, hogy tudomásom szerint csak két ilyen van az országban. Az általunk használt Tritronics Pro 500-as elektromos nyakörv 5 erosségi szintre állítható, minden szinten lehetoségünk van gyenge (alsó gomb), közepes (felso gomb) vagy eros (két gomb egyszerre) stimulálásra. Ez azt jelenti, hogy összesen 15 erosségi fokozat közül választhatunk. E mellett egy kapcsolóval választhatunk, hogy M - Momentary (pillanatnyi) vagy C - Continous (folyamatos) módban akarjuk használni azt. M módban, függetlenül attól, hogy milyen hosszan tartjuk lenyomva a gombot, csak egy pillanatig stimulálja a nyakörv a kutyát, leginkább ahhoz lehetne hasonlítani, mintha megrántanánk egy pillanatra a pórázt. C módban folyamatosan stimulálunk, mindaddig, amíg a gombot nyomva tartjuk. Ezt legtöbbször akkor használjuk, amikor azt szeretnénk elérni, hogy kutyánk megszakítson egy cselekvést és megcsináljon egy másikat. Az erosség megválasztásánál a legalacsonyabbnál kezdjük és folyamatosan haladunk felfelé, figyelve a kutya reakcióját. Goldenem, Bronco, hármas szint közepes erosségig (M módban) szinte semmilyen reakciót nem mutatott, 4-es szint gyenge fokozatán kissé elfordítja a fejét. Ez az a reakció, ami már elegendo is, hiszen nem <../images/dannifigyel3.jpg> <../images/dannifigyel3.jpg>büntetni, hanem figyelmeztetni akarjuk csak a kutyát. (Ezzel szemben Artúr, aki a maga nemében egy rettenetesen makacs, akaratos labrador, már a 3-as szintet is respektálja!) Természetesen bizonyos ingergazdag szituációkban egy szinttel feljebb lehet tekerni a kapcsolót, hogy azonos hatást érjünk el, illetve vízben lejjebb kell venni azt. Ha már itt tartunk, a nyakörv és a távirányító is egyaránt vízálló, ütésálló nagyon strapabíró szerkezet, mely egy feltöltéssel több tucat képzés során alkalmazható. (A nyakörv erosségét egyébként mi magunk is kipróbáltuk: ujjunkkal lefogva a két érintkezot volt közöttünk aki 3-as, 4-es erosségig minden komolyabb fájdalomérzet nélkül elviselte). Hiedelmek Térjünk vissza korábbi példánkhoz: "immunissá vált a nyakörvre"- mondja a tréner. Sajnos szintén gyakori probléma a képzések során, amikor valamit túlzásba viszünk. Amikor állandóan beszélünk (kiabálunk) kutyánkhoz, észreveheto, hogy egyre kevésbé fog ránk figyelni (nem véletlen, hogy a legjobb trénerek nagyon nyugodt, halkszavú emberek). Bizonyos hasonlóság felfedezheto a nyakörv esetében is: ha túl sokszor használjuk, elveszítheti a jelentoségét. Kiváló amerikai trénerek véleménye szerint az elso idoszakban 5-6 alkalommal nyomjuk meg a távirányítót egy-egy képzés alkalmával! Bizony nehéz ezt betartani, amikor ott van a kezünkben a 'hatalom', de ha belegondolunk, akkor rájövünk, hogy a képzés célja, hogy kutyánk minél jobb legyen, vagyis hogy minél kevesebbszer kelljen korrigálni! Ha megfelelo erosséggel és jó idozítéssel használjuk a nyakörvet, akkor kutyánk nem szokhat hozzá. "Pontosan tudja a kutya mikor van rajta és mikor nincs". Ha kutyánk tökéletesen jön láb mellett pórázon, de anélkül köze nincs a láb mellett menéshez, akkor valami probléma van a képzés során alkalmazott módszerrel. Ez ugyanígy igaz a nyakörves képzésre is! Elöször is un. dummy-collart használunk. Ez egy súlyra és méretre az elektromos nyakörvvel pontosan megegyezo nyakörv - elektronika nélkül. A képzések folyamán ezt a nyakörvet mindig feltesszük a kutyára, így minimum 4-6 hetet gyakorolunk vele úgy, hogy lényegében nem történik semmi. Pontosabban nagyon is sok minden, hiszen megszokja a nyakörvet és így késobb fel sem merül benne, hogy összekösse azt az elektromos stimulációval. Másként: nem fogja összekötni a feladatvégzést azzal, hogy van-e rajta nyakörv vagy sem. Kutyám számára a nyakörv egyet jelent a közös gyakorlással, melyet örömmel végez, így örömmel turi, hogy felcsatoljam a nyakörvet. Mivel a nyakörves képzés segítséget ad ahhoz, hogy kutyánk ne vegyen fel rossz szokásokat, így késobb a nélkül is a képzéseken megtanultak szerint jól dolgozik. Az elektromos nyakörv további nagy elonye a hagyományos módszerekkel szemben, hogy mivel semmilyen látható tettlegességet nem tesz a tréner a kutyával szemben (mint pl. újsággal, pórázzal, pálcával esetleg kézzel történo fegyelmezésnél) így semmilyen negatív reakció vagy félelem nem alakul ki az emberrel szemben. A nyakörv használata Azt hiszem most már talán elég sokat írtam ahhoz, hogy felkeltsem az érdeklodést, miként is használjuk a nyakörvet a képzés során. Nem vállalkoznék ennek részletes leírására, mivel ez önmagában egy külön könyvet megtöltene, de a folyamat fobb részeit, illetve a kétfajta eltéro használati módot azért bemutatnám. A folyamat három részbol áll: szoktatás: dummy-nyakörv használatával képezzük kutyánkat engedelmességi feladatokra és jelöléses elhozásokat csináltatunk vele. Ez az idoszak 4-8 hetet vesz igénybe és itt még egyáltalán nem használunk éles nyakörvet eloképzés: (Collar Conditioning): a következo 4-6 hétben a már megtanított fegyelmezo feladatok közben elkezdjük használni a nyakörvet, de csak minden 4-5. parancsnál segítünk rá vele, közben a hagyományos eszközöket is használjuk (pl. póráz) retriever specifikus képzés: a már megismert szisztéma szerint - figyelve a túlzott használat elkerülésére - folytatjuk a képzést (irányítás, fegyelem, stabilitás…stb) Használati módok: Bár többféle mód létezik, a két legnagyobb csoport a használatnál a következo: az egyik csoport a C, vagyis a folyamatos módot használja, méghozzá olyan formán, hogy lenyomja a gombot, majd síp vagy hangjellel parancsot ad a kutyának, pl. hozzám. Ahogy a kutya elkezdi végrehajtani a parancsot, pl. a gazda felé fordul és elindul, rögtön elengedjük a gombot és megdicsérjük. Ezzel a képzéssel elérheto, hogy a kutya reakciója egyre gyorsabb lesz: a lényeg, hogy megértessük vele, hogy a parancs minél gyorsabb teljesítésével hamarabb megszunik a kellemetlen érzés. Egy ido múlva, a parancs gyors teljesítése rutinossá válik a nyakörv használata nélkül is a másik csoport rögtön a parancs kiadása után nyomja meg a távirányítót M módban, vagyis csak pillanatnyi stimulációt okoz. Ez pl. a 'hozzám' parancs esetében megegyezo egy határozott pórázrántással. Ha hatása nem tökéletes, akkor megismételjük a parancsot és a stimulációt is. Hasonlóan az elozohöz kutyánk itt is hamar felfogja, hogy jól felfogott érdeke, hogy már az elso parancsszóra engedelmeskedjen. <../images/broncoda1.jpg> <../images/broncoda1.jpg>A parancsok összetettebbé válásával a használat is módosulhat, melyekre most nem térnék ki. Természetesen van, aki a két módszert különbözo parancsok esetében keresztezi, de szerencsés ragaszkodni egy-egy parancsnál az elsoként alkalmazott módhoz. A nyakörv használható stabilitás, apporttárgy tartás, egyenes futás és még sok más feladat gyakoroltatása során, de amennyit használhat hozzáérto kezekben, úgy legalább annyit árthat hozzá nem értoknél, így mindenképpen azt ajánlom, hogy ha valakit komolyan érdekel a téma, akkor forduljon olyanhoz, akinek már van gyakorlata az elektromos nyakörv használatában. Sokan kérdezték, így itt is szeretnék válaszolni a gyakran felmerülo kérdésre: Hol és mennyiért lehet beszerezni elektromos nyakörvet? Az általunk használt nyakörv a Tritronics cég terméke, modellneve Pro 500-as. Sajnos ezt a márkát Magyarországon nem, de tudomásom szerint Európában sem nagyon lehet beszerezni. Mi az USA-ból vettük, internetes vásárlás formájában már ez sem nagyon komplikált. Tritronics termékeket lehet rendelni többek között a www.gundogsupply.com vagy a www.martindeeley.com honlapokon keresztül. A Pro 500-as ára kb. 500 USD, de ugyanennek a gyártónak egyszerubb és olcsóbb modelljei is tökéletesen megfelelhetnek a célnak. A Tritronics mellett van még egy-két cég, akkor magbízható és jól használható nyakörveket gyárt, ilyen pl. az Innotek. Tudomásom szerint már Magyarországon is kaphatóak bizonyos nyakörvek, de mivel ezekrol sem nekem, sem általam megbízhatónak tartott forrásból származó információim nincsenek, így ezeket nem kívánom ajánlani. Úgy tudom egyébként, hogy ezek ára 80.000 Ft körül mozog, de érkezett hozzám olyan információ mely szerint “mérsékelten” (néhány percig) vízállóak, mely nemcsak használatát teszi igencsak korlátozottá, de esetenként még veszélyes is lehet. A témával kapcsolatos észrevételeket, kérdéseket az alábbi címre várom: A VARÁZS-SÍP <../images/whistle31.jpg> <../images/whistle31.jpg> Aki látott már látott vadászkutyát versenyen vagy vadászaton dolgozni, az bizonyára észrevette, hogy vezetoje sípjelekkel tartja vele a kapcsolatot, illetve ad neki parancsokat. Hogyan muködik ez a jelrendszer, miért van rá szükség és hogyan tudjuk elérni, hogy mi is tudjunk ilyen formán kutyánkkal kommunikálni? Elöljáróban egy rövid történet, mely velem esett meg jó néhány évvel ezelott. Akkoriban volt egy év körüli elso nyugat-szibériai lajka kutyám, és mint az északi kutyák többsége o is kissé túlságosan is szabadlelku volt, vagyis ha menni akart, akkor ment, miközben eloszeretettel játszotta el a süketet. Születésnapomra egyik barátomtól egy magas frekvencián muködo sípot kaptam, mondván “ezt kell fújni és akkor majd visszajön”. Fújtam. Fújtam erosen, gyengén, hosszan és röviden. Nem kellett túl sok ido, hogy rájöjjünk: ez a síp nem muködik, de nemcsak nála nem muködik, hiszen a síp nem varázseszköz - képzés nélkül semmit nem ér! Ma már nevetünk ezen a naivitáson, mégis sokszor találkozunk mostanában is olyan kutyavezetokkel, akik fújják a sípot szakadatlan, de mégsem történik semmi. Tehát miért is használunk sípot? Mivel vadászkutyákról beszélünk, nézzük meg eloször a síp elonyeit a vadászaton. Egyrészrol gyakran olyan távolságból kell parancsokat adnunk kutyánknak, ahonnan parancsszavakat már nem hallaná, hacsak nem ordítanánk teli torokból. És hát nem kell nagy vadásznak lennünk, hogy belássuk egy vadászat jellegéhez az üvöltözés nem nagyon illik. A másik, amely már nemcsak vadászathoz kapcsolódik, de talán még fontosabb, hogy a síp jelrendszere tiszta és egyértelmu a kutya számára. Minden kutyakiképzéssel foglalkozó könyv alapszabályként leírja, hogy egyszeru, rövid és mindig azonos parancsszót használjunk egyazon feladat végrehajtatásához. De hát valljuk be oszintén, melyikünk ne mondott volna már ilyeneket “Buksi, ide hozzám…na gyere már…hozzám…gyorsan-gyorsan…szedd a lábad kiskutyám…jól van, ide-ide”. Próbáljuk ugyanezt a “hozzám” sípszóval elfütyülni! Hogy nem megy? Persze hogy nem, ez a síp másik nagy elonye: egyértelmuvé teszi a parancsot a kutyának, miközben indirekt módon kontrollálja a gazdát pozitív irányban. A képzés metódusa a következo: megtanítjuk a kutyának a feladatot parancsszóval a vezényszó mellett használjuk a kézjelet amikor ezt már kutyánk biztosan tudja, váltsuk fel a parancsszót sípjellel kísért kézjellel késobb elhagyhatjuk a kézjelet is Ez a módszer gyors eredményre vezet az eloképzett ebeknél, melyek a parancsszót és a kézjelet már ismerik. Újoncoknak a kézjelet akár együtt is taníthatjuk a síppal, ekkor mindig eloször a sípjelet fújjuk, utána mondjuk a parancsszót a kézjellel együtt, miközben esetleg rásegítünk kicsit a megoldásra (pl. fenék lenyomása ültetésnél, stb.). <../images/whistle21.jpg> <../images/whistle21.jpg> Retrieverek esetében legtöbben az ACME 210 1/2-es sípot és a következo sípjeleket használják: Behívás (hozzám) - szagatott sípolás (tü-tü tü-tü) Megállítás, ültetés (ül) - folyamatos hosszú sípjel (tuu) Légszimatos kerestetés (ott keresd) - rövid-hosszú sípjelek (tü-tuu tü-tuu) Légszimatos kerestetésnél fordítás (arra keresd - kézjellel) - egy, esetleg egy dupla rövid sípjel (tü vagy tütü) Akik a kétoldalú vadászkutya sípot használ, az pl. a következo jeleket használhatja: Behívás (hozzám) - a trillázó sípjel, hosszan fújva Megállítás, ültetés (ül) - a sima síp oldal, hosszan fújva (tuuu) Légszimatos kerestetés (ott keresd) - a sima síp oldallal több rövid szaggatott sípjel (tü-tü-tü) Légszimatos kerestetésnél fordítás (arra keresd - kézjellel) - egy nagyon rövid, határozott sípjel a trillázó oldallal Természetesen nem törvényszeru, hogy pont ezeket a jeleket alkalmazzuk, sot ha valaki úgy érzi, hogy más parancsot is meg akar sípra tanítani, akkor csak fantáziáját kell használnia, hogy kitaláljon hozzá egy jelet. Egy dologra kell nagyon figyelni: a különbözo parancsok sípjeleinek egyértelmuen el kell különülniük egymástól! A sípjelek megfelelo hosszúságát (foleg a rövidekét) és határozottságát úgy tudjuk elérni, hogy nyelvünkkel befogjuk a síp végét a jel fújása elott és után... Összegezve: a síp egy praktikus és elegáns eszköz, sot sok esetben nélkülözhetetlen, melynek megfelelo használata egy jól képzett kutyával szemet gyönyörködteto tud lenni. Király Olivér A Fegyelmezo képzésnél az Ültetés és Behívás tanításánál találsz további tippeket, hogy hogyan lehet a sípjeleket tanítani! FEGYELMEZO KÉPZÉS íáBehvs Üéltets áStabilits A "fegyelmezo" képzést Giannával akkor kezdtem el, amikor 9 hetesen hozzám került. Ebben a korban nagyon fogékonyak a kölykök, anyjuk, alomtestvéreik elvesztése után rettentoen kötodnek új "anyukájukhoz", aki egyelore megszabja az életben, hogy mit, hogyan és mikor kell csinálniuk, és nem utolsó sorban élelmet, vizet és vackot biztosít számukra. Kár lenne ezt az idoszakot a képzés folyamatából kihagyni, ráadásul ez az az idoszak, amikor kutyánkat megtaníthatjuk tanulni. Ügyeljünk, hogy eroszakos fizikai kényszert a kölyökkutyán ne alkalmazzunk a fegyelmezo során, inkább játékosan, ösztöneit kihasználva finoman próbáljuk rávezetni arra, amit szeretnénk. A napi gyakorlás a fegyelmezovel és a többi retriever munkával együtt ne legyen több kezdetben 2 x 5, késobb 2 x 10-15 percnél (kutyától, idojárástól függoen). Ismerkedjünk meg eloször a tanulás és számonkérés folyamatával. Eloször megmutatjuk a kölyöknek, hogy mit kérünk tole, megértetjük vele a feladatot (pl. ÜL - lenyomjuk a fenekét a megfelelo pozícióba). Ennél a fázisnál csak pozitív megerosítést (dicséret szóval, simogatással, falatka) alkalmazunk, hiszen a kutya még nem tudja, mit várunk tole. Eloször mindig a vezényszót adjuk ki, utána jön a "fizikai" mutatás! Utána rengetegszer ismételjük a gyakorlatot, különféle helyszíneken, olyan szituációban, amikor nincs esélye, hogy kibújjon a végrehajtás alól (pl. helyben maradásnál hosszú póráz használata, amire rálépünk, így nem tud elszaladni). A kutya az ismétlésekbol tanul, itt kerül elo megint a következetesség szerepe: mindig ugyanaz a parancs vonatkozzon ugyanarra a gyakorlatra, és a gyakorlat végrehajtásából ne engedjünk egy picit se! Ha nagyon nem megy, inkább könnyítsünk, vagy térjünk vissza az 1. fázishoz, hátha mégsem érti egész pontosan, mit szeretnénk tole. Fokozatosan hagyjuk el a simogatást, ne nyúljunk a kutyához, csak szóval dicsérjük. Ha a kutya már pontosan tudja, hogy mit várunk tole, NEM ENGEDJÜK MEG, hogy ne hajtsa végre, amit mondunk neki. Csak egyszer adjuk ki a parancsszót, ha nem hajtja végre, nem durván, de határozottan, kikényszerítjük. Próbáljuk ki a morgást, sokkal hatékonyabb, mint a NEM ismételgetése! Fokozatosan elhagyjuk a dicséretet is. Ha már pontosan tudja a kutya, hogy mit várunk tole, de SZÁNDÉKOSAN NEM AKARJA végrehajtani, akkor megbüntetjük - az ellenkezés mértékének és a kutya érzékenységének megfeleloen. Az ebek általában már másfél-két éves korukra jutnak erre a szintre. BÜNTETÉS ELOTT mindig gyozodjünk meg arról, hogy a kutya pontosan érti, mit kérünk tole, és tett-e erofeszítést, hogy végrehajtsa (elofordulhat, hogy nagy szélben nem hallotta a sípjelet, vagy nem látta pontosan a karmozdulatot irányításnál, ilyenkor inkább ismételjük meg a parancsot). CSAK A NYILVÁNVALÓ ELLENKEZÉST, semmibevételünket szabad büntetni, azt viszont kell is. A tanítás során vegyük figyelembe, hogy minden kutya különbözo, ezért másképpen is tanul, más fázisokban. Ne legyünk türelmetlenek, ne kérjünk túl sokat egy kiskutyától! Vannak kölykök, akik nagyon fogékonyak, és késobb lassabban haladnak, vannak fafeju nebulók, akiknek egyszer csak másfél éves koruk körül bekattan minden. Ne más kutyákkal hasonlítsuk össze a sajátunkat, hanem önmagával, ehhez mérjük a fejlodést! Kölyök kutyánál nagyon fontosak a tiszta, fekete-fehér helyzetek (ahol nem tud hibázni) következetesség rengeteg ismétlés türelem, türelem, türelem dicséret Minden eb más: az egyik dologban jobb, a másikban kevésbé. Amelyik kutya stabilabb, az általában lassabban dolgozik, nem olyan látványos a feladat megoldása, a robbanékony kutyák gyorsabban dolgoznak, de - ha idejekorán nem fogjuk meg oket - hajlamosabbak a beugrásra és a hibázásra. Általában az erosségek ellensúlyozni tudják a gyengeségeket, és a gyengébb képességek is javíthatók sok gyakorlással, képzéssel. Vegyük figyelembe, hogy saját alkatunk is nagymértékben befolyásolja a kutya fejlodését, ezért legyünk nagyon tudatosak a képzés során, és saját magunkat is folyamatosan kontrolláljuk! A rossz szokásokat minden kölyök hamarabb felveszi, mint a jókat - pont, mint a gyerekek -, ne adjunk hát alkalmat neki a rosszakat megtanulni. BEHÍVÁS A fegyelmezo képzést behívással kezdtük akkor, amikor Gianna hozzám került, 9 hetesen. A sípját már elore beszereztem (az Alapképzésben az Eszközöknél olvashatsz a sípról és a sípjelzésekrol egy bovebb fejezetet), így már az elso vacsorájánál a tállal a kezemben fújtam neki a HOZZÁM-ot. Én erre egymás után sok rövid sípjelet ( . . . .) használok. A szóval történo behívással nagyon sokáig nem foglalkoztam, mert a kölykök sokkal hamarabb megtanulják a nem-verbális kommunikációt (síp, testbeszéd, morgás, hangsúlyok), mint a szóbeli közléseket. Minden étkezéskor a síppal hívjuk a kölyköt a teli tálkához. 3-4 nap múlva, ha meghallja a behívó sípjelet, a kert legtávolabbi végébol is pillanatok alatt nálunk terem! Ekkor soha nem szabad a kölyköt becsapni! Mindig legyen a zsebünkben egy-két jutalomfalatka zacskóban, és amikor napközben vagy délután a kertben a legjobban el van foglalva, akkor fújjuk meg a sípot, az etetéseken kívül napjában maximum háromszor, nehogy megunja. Viszont a kölykök általában még annyira falánkak, hogy bármilyen izgalmas dologgal van is elfoglalva, vágtában jön oda hozzánk. Eloször röviden megsimogatjuk, megdicsérjük, majd odaadjuk a falatkát és "MEHETSZ!" kíséretében elengedjük. <../images/broncogepard.jpg> <../images/broncogepard.jpg>Nagyon fontos, hogy minden fegyelmezo vezényszó után (HOZZÁM, ÜL, FEKSZIK, MARAD), el kell "engednünk" a kutyát, önmagától ezeket a vezényszavakat SOHA nem oldhatja fel! Ez már korán egyértelmuvé teszi számára, hogy ezek a vezényszavak addig érvényesek, amíg fel nem oldjuk azokat. Feloldó vezényszó pl. a MEHETSZ, amikor szabadon elrohanhat, a LÁBHOZ, amikor pl. ültetésbol elindulunk, vagy a HOZD, amikor helyben maradásból elküldjük az apport tárgyakért. Ha ezt nem tesszük, elbizonytalanítjuk a kutyát, hiszen egyes helyzetekben megköveteljük tole a parancs hosszas végrehajtását (helyben maradás, láb mellett haladás), máskor pedig ráhagyjuk, hogy abból önkényesen kimozduljon. A kutya nem tudja elemezni a helyzetet, hogy éppen abban a szituációban van-e, amikor önállóan dönthet, vagy nincs. Ezt a szabályt már a 2-3 hónapos kölyöknél is alkalmazni kell, így rögtön a helyes magatartást tudja megtanulni. Természetesen ekkor még nem követeljük meg tole, hogy szabatosan hajtsa végre azokat, de pl. amikor a falatkát odaadjuk neki, miközben rágja-nyeli, már mondjuk is, hogy MEHETSZ és elfordulunk tole, jelezve, hogy ennyi volt! Késobb már kicsit tovább simogatjuk, visszatartjuk a falat átadása után is, amikor iramodna el, és a MEHETSZ-szel egy idoben elengedjük. Ahogyan egyre növekszik a kölyök, és már apporttárgyakat is dobálunk neki, egyre inkább elhagyjuk a falatkát, és séta közben, magunkhoz hívjuk és amikor bejött, falatka helyett jutalmul egy dummyt dobunk neki. Ez a kölyöknek fokozatosan ugyanolyan fontos lesz, mint a falatka, sot, 6-8 hónapos korára teljesen átveszi a falatka helyét. A lényeg az, hogy mindig érdemes legyen valamiért odajönnie hozzánk! A behívást különféle helyzetekben, különféle terepeken kell gyakorolni, és nem csak akkor, amikor a pórázt rá szeretnénk tenni szaladgálás után! A kutyakölyök nagyon eszes, hamarosan kitalálja, hogy a behívó jel nem jó dolog, mert akkor meglasszózzák és haza kell menni, így hamarosan nem fog odajönni hozzánk. 3-4 alkalommal hívjuk be falatkával, vagy dummy dobással, idosebb korában pedig csak egy simogatásért vagy valami más ürüggyel és csak minden ötödik alkalom legyen pórázra vétel. Sot! Akár pórázra is vehetjük, majd 1-2 perc múlva elengedjük, így nem tudja kiszámítani, hogy mikor marad a póráz és mikor kerül ismét le a nyakáról! Soha ne hívjuk be a kutyát olyankor, amikor biztosak vagyunk benne, hogy nem fog odajönni hozzánk, és nem tudjuk kikényszeríteni sem! Amikor 4-5 kutyával kergetozik a parkban, biztosan elfeledkezik magáról, és nem jön oda hozzánk, ilyenkor inkább várjuk meg azt az 1-2 percet, míg lecsillapodik a játék, menjünk oda a kutyához és vegyük pórázra. Ha megengedjük, hogy ne engedelmeskedjen, nagyon hamar kitanulja, hogy mikor van olyan helyzetben, amikor ezt megengedheti magának! Ne tegyük meg neki ezt a szívességet. Akármilyen rosszaságot csinált is ebünk elotte, akármennyire nem hallgatott is a FÚJ-ra vagy a NEM-re, SOHA NE BÜNTESSÜK MEG AKKOR, AMIKOR VÉGRE VISSZAJÖTT HOZZÁNK!! Soha többé nem lehetünk biztosak a behívásban akkor, ha egy hozzánk beérkezett kutyát megverünk. Ne is dicsérjük meg, mert azt ilyenkor nem érdemli meg, egy-két kemény szóval (Nem szégyelled magad! Csúnya, rossz kutya!), ronda pillantással adjuk tudtára, hogy amit elozoleg csinált, azzal nem vagyunk elégedettek, de ne bántsuk! Én - ha semmiképpen sem hajlandó rám figyelni, és visszajönni - ilyenkor inkább odarohanok a tett helyszínére (kukázás, macskázás, stb...) szép csöndben, és elkapom a grabancát, de alaposan! A jókor adagolt büntetést mindig a csíny elkövetésének pillanatában és annak helyszínén kapja a kutya, hogy pontosan tudja, miért kapja. Természetesen csak akkor, ha elozoleg rászóltunk, hogy NEM SZABAD, vagy FÚJ vagy NEM és ezt érti is már az eb! ÜLTETÉS és helyben maradás Szinte a behívással egy idoben kezdhetjük tanítani az ültetést szóra és sípjelre. A hajtóero ismét csak a teli tál, ezt használjuk fel, hogy az ÜL jelentését megtanítsuk. Amikor etetésnél a behívó sípjelre már vadul vágtázik hozzánk, nem adjuk neki rögtön oda az ennivalót, hanem a tálat magunk elott tartva addig ismételgetjük szép nyugodtan, hogy ÜL, ÜL, amíg az ugrálást meg nem unja és - hogy a tálat azért mégis lássa - le nem teszi a fenekét a földre. Ekkor azonnal megkapja a jutalmát TIED vezényszó kíséretében! Ekkor naponta 5 percre pórázra vesszük a kutyust, és elindulunk a kertben. Nem számít, hogy ide-oda csalinkázik a póráz végén, még szinte o vezet minket, hogy meg ne ijedjen a feszülo madzagtól. Pár lépés után szólunk neki, hogy ÜL, és a pórázt kissé (nem megrántva) feszesen tartva finoman lenyomjuk a fenekét. Nagy dicséret, majd GYERE vezényszóval indulunk tovább. Újabb kacsázás a pórázon, majd ismét egy ÜL. Egy-egy alkalommal kb. 5 ültetést iktassunk a sétába. 2-3 nap múlva elég lesz szólni, hogy ÜL, a pórázt kicsit megtartani, és már ül is le. Nem kell, hogy a kutya a lábunk mellé üljön le, sot, a legjobb, ha szemben ül, ez késobb, távolban történo irányításkor nagyban megkönnyíti majd a dolgunkat. Ügyeljünk rá, hogy ültetés után is mindig alkalmazzunk feloldó vezényszót, vagy GYERE, ha folytatjuk a gyakorlást, vagy MEHETSZ, ha vége és szabadon szaladgálhat. <../images/giannaul.jpg> <../images/giannaul.jpg>Amikor idáig jutunk, már biztosak lehetünk benne, hogy a kölyök pontosan tudja, mit jelent az ÜL vezényszó, mit várunk tole, amikor ezt mondjuk. Ekkor kerülhet elo a síp. Eloször mindig a sípjelet fújjuk (én egy határozott, hosszabb sípjelet alkalmazok ültetésre), majd utána jön a vezényszó és ha kell, egy kis "rásegítés". Egy-két nap alatt megtanulja a sípjelet, ekkor váltogathatjuk a szóra és sípra történo ültetést. Késobb, ha a kutya mellettünk van, halkan szólhatunk neki, távolban pedig síppal ültetjük (bár aki a sípot igazán megszokja, nem beszél a kutyához). Amikor pórázon már sokat gyakoroltuk az ÜL-t, és elég jól megy, az önkontroll építést is belevonjuk az etetés elotti feladatba. Ekkor a tál látványára már szinte magától leül, azonban ahogy a tál ereszkedni kezd a föld felé, már ugrik is, nehogy lemaradjon! Lassan engedjük lefelé a tálat (kisebb az inger) és ha a feneke fel